Kitűnő játékkal bravúros, de keserédes győzelmet aratott csapatunk a bajnoki címvédő Salgótarján ellen. Sajnos elrontotta a győzelem örömét, hogy a gyakorlatilag már megnyert mérkőzés utolsó két percét nem tudtuk lejátszani, mert a Salgótarján edzője úgy döntött, hogy levonulnak a pályáról. Gratulálunk a fiúknak a remek, fegyelmezett játékkal kivívott, teljesen megérdemelt győzelemhez!

MTK Törökbálint – Konecranes-Salgótarjáni KSE  82-77 (25-18, 18-17, 20-17, 19-25)

Törökbálint, Bálint Márton Iskola sportcsarnoka, 200 néző

statisztikai lap

Hartvich kosarára Spiriev Olivér válaszolt, majd Baross Kristóf révén megszereztük a vezetést. Bár a Salgótarján centere egy triplával válaszolt, ekkor vezetett a mérkőzésen utoljára a vendég együttes. Bihari Máté majd Wehner Zoltán volt eredményes, és utána folyamatosan 2-4 ponttal vezettünk. 18-18-ra még felzárkózott a Tarján, de Bihari két kosara után Spiriev adott remek passzt Merza Domonkosnak, aki bevágta a triplát, majd az irányító maga fejezett be egy akciót a dudaszó előtti középtávolijával – hét pontra növelve ezzel az előnyünket (25-18).

A második negyed Szarvas Gábor hárompontosával kezdődött, amire Surmann P. kontrázott, aztán egy ideig bedeszkázták a gyűrűket. Hatpontos vezetésünknél Merza kettese és Szarvas hármasa révén a meccs során először volt kétszámjegyű a csapatok közti különbség (33-22). Sok mindennel próbálkoztak a vendégek: időkéréssel – amelynek során még a Bp. Honvéd kiváló edzője Mészáros István („Lujó”) is a tarjáni padnál dolgozott -, aztán jöttek a rutinos játékosok trükkjei, fondorlatos megoldásai és néha sajnos könyökösei (amiben Hartvich járt az élen – sajnos általában büntetlenül). De mindez most nem segített nekik, mert a mieink szép, precíz játékot produkálva, és minden provokációt negligálva, mindig tudtak válaszolni. Előbb Radovics Richárd tolta megint tíz fölé a különbséget, majd Spiriev szerzett újabb kosarat.

Utána viszont hat pontra csökkent az előnyünk, majd – Molnár István időkérését követően – Wehner találata révén beállt a nyolcpontos félidei különbség (43-35).

Fordulás után is a hazai csapat kontrolálta a játékot.  A harmadik negyedben minden pontunkat a Spiriev-Wehner-Radovics trió szerzett, de nagyon sokat tett hozzá Baross Kristóf és Bihari is ahhoz, hogy 61-47-re megléptünk. Az utolsó három pontot a Salgótarján szerezte, így 11 egységnyi előnnyel kezdhettük a záró játékrészt.

A negyedik negyedet is remekül kezdtük, csakhamar 67-52-t mutatott az eredményjelző. Ekkor kissé egyoldalúan alakultak a befújt szabálytalanságok. Két perc alatt öt fault a mi oldalunkon, miközben a vendégeknél egy sem. Közben Hartvich – távol a labdától – szemen könyökölte a 18 éves Fülöp Botondot – néma síp. Talán 39 évesen ezt már szabad egy fiatallal szemben? Merza azért bevágott egy triplát. Viszont a Salgótarján sorra dobálta a büntetőket (néha a bedobott kosár után), és 72-68-ra felzárkózott. Ekkor Szarvas kapott egy remek átadást Spirievtől, és elsüllyesztett egy igen fontos triplát a vendégek gyűrűjében, majd egy kapott kosár után szabálytalankodtak ellene, és mindkét büntetőt bedobta (77-70).

Surmann P. állhatott a büntető vonalra, bedobta mindkettőt, de az ellentámadás során Spiriev egy középtávolival válaszolt (79-72).  Egy-egy Hartvich illetve Radovics büntetőből dobott pont után Surmann G. szerzett közelről kosarat. Erre megint Spiriev adta meg a feleletet (82-75). Az orosz Jaroslav Gorski kosara után 82-77-nél mi támadtunk. Valamivel több, mint két perc volt ekkor hátra.

Hartvich szabálytalankodott (amivel kipontozódott), majd a földről felálló Bihari Mátéhoz lépett, nemes egyszerűséggel torkon ragadta, és a földre taszajtotta. Ez a Salgótarján kispadja előtt történt. Hartvichot a bírók természetesen azonnal kiállították Mivel a salgótarjáni cserejátékosok bementek a pályára, így alig több mint két perccel a vége előtt 4 büntetőhöz plusz labdabirtokláshoz jutottunk. Tehát gyakorlatilag megnyertük a mérkőzést.

Sajnos a nyakon ragadt játékosunk anyukájánál elszakadt a cérna, és berohant a pályára, miközben a barátnője szaladt utána, hogy megállítsa. Természetesen a rendezők is futottak a hölgy után. A néző pályára berohanása nyilván nem menthető, még akkor sem, ha a „fiát védő” édesanyáról van szó. Az anyukát a rendezők kivezették, és már-már lecsillapodtak a kedélyek, a játékosok és a játékvezetők felálltak a büntetők elvégzéséhez – de ekkor egy újabb szerencsétlen jelenet következett. Az egyik (nem fiatal) néző sérelmezte a bekiabálásokat, és úgy gondolta, hogy – megkerülve a pályát – odamegy a zsűriasztalhoz, hogy ezt jelezze az ellenőrnek. Nyilván ehhez a mérkőzés közben nincs joga. Ráadásul azt az útvonalat választotta, amelyik a salgótarjáni kispad előtt vezetett, ami egy újabb konfliktus helyzet. Játékosaink és a rendezők együttesen elküldték onnan a nézőt, és úgy tűnt, hogy mivel helyre állt a rend, végre folytatódhat a mérkőzés.

A Salgótarján edzője azonban úgy döntött, hogy nem játsszák le a hátralévő valamivel több, mint két percet. Tehát az állás: öt pontos hazai vezetés, dobunk 4 büntetőt, majd mi támadunk. A hazai csapat edzője és a mérkőzés ellenőre is a folytatásra kérte Dániel Tamást, de ő hajthatatlan volt, és levonultak a pályáról, majd csapata megünnepeltette magát  a saját szurkolóival. A játékvezetőknek nem volt más választása: lefújták a mérkőzést.

Nagyon nagy kár ezért a befejezésért!

Az az egyik dolog, hogy a szövetség vélhetően megbüntet minket, mint szervezőket. Nyilván a játékvezetők és a mérkőzés ellenőre leadják jelentéseiket, és az illetékesek meghozzák a döntéseket. Valószínűsíthetően a mérkőzést nemcsak a pályán, hanem papíron is megnyertük.

Ami viszont ennél fontosabb: meggondolatlan, elfogadhatatlan cselekedetek miatt a játékosaink, az edzői stáb és a nézők nem élhették meg a bravúros győzelem igazi örömét. A Salgótarján edzője hozott egy – szerintünk szintén elfogadhatatlan, és büntetést érdemlő – döntést, amikor csapatával levonult a pályáról. A nyilvánvaló vereség „cikissége” helyett ezt az utat választotta. Az ő dolga, amit majd a szövetség megítél (és remélhetően elítél).

A nagyobb baj az, hogy miközben a csapatunk kőkeményen megdolgozott azért, hogy legyőzze az NB-I/B bajnoki címét védő, és most is döntőbe jutott ellenfelet, kitűnően játszott, nem ült fel a provokációknak, végig megőrizte a hidegvérét, és nagyszerű teljesítményt nyújtva gyakorlatilag megnyerte a mérkőzést – mégsem ez marad meg, hanem a „balhé”.

Beszélnek majd a Salgótarján rutinos játékosának nyakragadó támadásáról, edzőjük … (jelző tetszés szerint) döntéséről, pályára szaladó anyukáról, zsűriasztal felé igyekvő kitessékelt nézőről, stb. Pedig játékosaink nagyon megdolgoztak azért, hogy arról beszéljünk, hogy kiváló játékkal, nagyszerű küzdéssel, és remek teljesítménnyel LEGYŐZTÉK A SALGÓTARJÁNT!

Molnár István vezetőedző: Az én olvasatomban ezt a mérkőzést a pályán megnyertük. Újfajta felállással is próbálkoztunk, amit hellyel-közzel sikerült is megvalósítanunk. Meggyőződésem, hogy szakmailag többet tettünk a győzelemért, mint a salgótarjáni együttes. Büszke vagyok csapatomra, mert – a tarjáni mérkőzéssel ellentétben – végig kiálltak egymásért és igazi csapatként küzdöttek. Nagyon sajnálom, hogy a fiúk nem élvezhették ki a játék képe alapján megérdemelt igazi sportsikert, mert az ismert események elvették a győzelem örömét.

/Forrás: www.mtkbasket.com /